Hát a tűtartóba, nyilván.
Most, hogy elkötelezett híve lettem a lassú varrásnak, feltétlen szükségem van egy helyes kis tűtartóra. Meg a Pinteresten is olyan jópofákat láttam, na, muszáj volt. Hát az enyém azokhoz képest egyszerű, mint egy fakocka, de a célnak megfelel.
Eredetileg nem terveztem ennyire színpompásra, de addig vagdostam az filcet, amíg egyre kisebb nem lett, mi lesz ebből, fogselyem, ha el nem rontom, ugye, de végül megoldottam. A nem tervezett zsebecskéből a szabókrétának használt maradék szappandarabka lóg ki (levendulás). Az illanó filc nem igazán jött be, nem pont úgy és akkor illant, ahogy és amikor nekem az a legjobban megfelelt volna, ráadásul jóval többe kerül, mint a szappanmaradék.
A zsebecske úgy keletkezett, hogy eredetileg teljesen körbe akartam varrni, de közben megláttam benne két plusz tárhely lehetőségét. Az egyikbe ment a szappan, és idővel a másikba is biztos fogok találni valamit.
Úgy érzem, az a köteg szalagmaradék is igényel némi magyarázatot. Vannak ugye azok a kis indokolatlan szalaghurkok, bevarrva a ruhák vállába. Gondolom, van valami közük a vállfához, de ez mindegy is, én ezeket gondosan levágom - és elraktározom. Mert nyilván jó lesz valamire, és lám! A fűzöld szalag pont illik ide.
Csak türelemmel ki kell várni azt a pár évet, és tényleg minden textilcafat megtalálja a helyét.
(A cím innen).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése