Jajmicsináltam...

 ...az elmúlt hónapokban.

Tulajdonképpen magam sem tudom. Valamit mindig, de sok látszatja nincs.


Még januárban csatlakozott egy lepke (valami szenderszerű) és egy csiga (csak úgy, egy általános csiga) az eddigi állatsereglethez. 

A lepke neve Szendery Júlia, a szárnyát egy kis viasszal impregnáltam.



Ő pedig Dideki.




Összeálltak egy szelfihez:



A legújabb madaramnak még nincs neve. Abból az ócska gyapjúpulóverből készült, amelyikből már kesztyűt és sapkát is varrtam. 


És hát egy kosár. A szekrény mélyéről került elő egy köteg leharcolt és csíkokra szabdalt gyerekzokni. Általában a menthetetlen zoknik törlőrongyként végzik nálunk, de ezek cuki csíkos zoknik voltak, nem volt szívem, na. Egyszer fellaskáztam egy csomót, aztán gondosan csokorba kötöttem, és még gondosabban elrejtettem a szekrény mélyére. Valamikor tavasszal nagyszabású lomtalanításba kezdtem, akkor került elő. Kidobni továbbra sem volt szívem, szóval vettem egy mély levegőt. Hetekig készült, mert rémesen untam. A zöld fonal egy turkált pulóverből van, amit nagyon szerettem, de folyton felszaladtak rajta a szemek, egy idő után már javítani sem tudtam. Szóval ez itten upcycling a javából, csak éppen még azt nem tudom, hogy hol és mire fogom használni, de lesz neki helye, a kosaraknak ebben a lakásban mindig akad hely.








Megjegyzések