Kifordítom, befordítom...

A munkahelyi fogkefés tütyőkémet már jó ideje szerettem volna lecserélni. Eleve ideiglenesnek szántam, mert nem pont olyanra sikerült, amilyenre terveztem, aztán ideiglenesen vagy jó öt évig használtam. De lehet, hogy tovább. Ez egy egyszerű, horgolt szatyrocska volt, fülekkel, és vászonbéléssel (turkált függöny, az előző bejegyzésben is előfordult). Ennél valamivel zártabbat szerettem volna, de közben ugye szellősnek is kell lennie, mert a fogkefét tényleg használom. Gombbal záródó fazon szóba sem jöhetett, a cipzár esetleg, de akkor meg nem szellőzik eléggé.
Japanese knotbag lett belőle, mert ilyet még nem ettem varrtam. És persze kifordíthatót akartam, mert csak. És meg mert ez a két anyag valahogy egymás mellé keveredett a rongyos dobozomban, és olyan jól mutattak együtt!

Őszintén szólva ritkán szenvedek ennyit valamivel, de ezt nagyon meg akartam csinálni. A nehézségét ugye a kifordíthatósága adja, ami egy egyszerű bugyornál nem probléma, de hiába néztem meg egy csomó leírást csomó képpel, egyszerűen nem láttam, hogy a füleknél akkor most hogy. Végül rengeteg (érzésem szerint úgy másfél mérföldnyi) rejtett öltéssel oldottam meg, viszont rejtett öltésben most már világbajnok vagyok, nézzük a dolog jó oldalát.

Mikor készült, nyilván úgy gondoltam, hogy én ilyet aztán soha többet, de azt hiszem, egyszer még belevágok egy kicsit nagyobb és bugyorszerűbb változatba. Esetleg boro technikával, ha már lúd.
Az anyagokról. A sárga része patchworkvászon, tulajdonképpen tekinthetjük maradéknak. Az úgy volt, hogy van a férjemnek egy keresztlánya, aki sportíjász, és a születésnapjára akartam neki varrni egy párnát a céltábla színeivel, de mintás anyagból és szögletesre a vicc és a könnyebb kivitelezhetőség kedvéért. Na most, ennek a közepe sárga, de persze az egész nagy textil-tohuvabohuban nem akadt egy gyerektenyérnyi sárga darab, ami megfelelt volna. Akkor vettem ezt. Felhasználtam belőle egy kb. 6x6 centis darabot. De felhasználtam, tehát a többi maradék.
A másik anyag beszerzése is ehhez a párnához kapcsolódik. A Szent István körúton, az akkor még (ott) létező Textilsarokba ballagtam be tömőanyagért (vettem is szó szerint egy zsáknyit, kisebb kiszerelésben nem volt), és bármilyen céllal megyek méteráruboltba, a maradékos kosárra mindig rárepülök, na, ott találtam, elég nagy darab, varrtam belőle párnahuzatot, ezt a bugyrot, pár levendulapárnát, de került belőle a készülő takaróba is.

A fehér csíkot a kép szélén én sem értem.