Ha már újrahasznosítok, igyekszem valóban hasznos dolgokat varrni.
Hogy mi a hasznos, azt én mondom meg.
A textilékszer például hasznos, mert általában ilyesmit szoktam viselni. A pohár- és tányéralátétek is hasznosak, mert az étkező-konyha-mindenes asztal lakkozása kevéssé kedveli a vízfoltokat. Hasznosak a levendulás zsákocskák is, valamint a karácsonyfadíszek és a könyvjelzők is. A mindenféle egyszer használatos, ezzel-azzal átitatott törlőkendőket, műanyag szivacsokat kiváltó rongyocskák vitán felül hasznosak.
A bármitartó viszont nem hasznos. Egy üres bármitartót ugyanis hajlamosak vagyunk bármivel telepakolni, márpedig a bárminek egyébként is megvan az a szokása, hogy megbúvik itt-ott, és nekünk már így is rengeteg bármi lapul a lakásban. Viszont célirányosan varrni egy zsákocskát a fakockáknak (pláne turkált párnahuzatból!), az már nem bármitartó, hanem valamitartó, tehát hasznos.
Momentán nem hasznos a vászonszatyor sem, mert éppen rengeteg van, a legkülönbözőbb méretekben, tehát nem kell egy huszadik, de mivel használjuk is ezeket, van remény, hogy majd valamelyik helyett mégis kell varrni újat.
Összességében tehát minden hasznos, amit valóban használunk, és nem csak a káoszt és a port növelik a lakásban.
A műanyag mosogatószivacsok helyett például ilyen hercig kis mosogatórongyokat gyártottam:
Ez a rózsás anyag bútorszövet, és legalább harmincéves. A másik oldala kevésbé látványos, egy réges-rég turkált frottírpulóvert szabdaltam fel, amikor az már végleg vállalhatatlan állapotba került, nagyon helyes kis anyag, zöld-sárga-kék-fehér csíkos, korábban készült belőle cipelő cica, amikor éppen ők voltak az aktuális kedvencek, és a Kisfiam maga akarta megvarrni, de aztán persze nekem kellett befejezni. (Majd egyszer megmutatom az ő varrományait is).
A mosogatórongyok gyártása még kísérleti fázisban van. Próbáltam többrétegűt varrni, az annyira nem jött be. A legjobb a mindkét oldalon frottír, illetve a frottír-rózsás szövet kombináció. Még mindkét anyagból van bőven.
Az ilyen kis darabok varrásának nagy előnye, hogy lehet rajta gyakorolni mindenfélét, például a tűzést, vagy a boro technikát, ami olyan egyszerűnek tűnik, de valójában nem könnyű szépen megcsinálni.
Momentán nem hasznos a vászonszatyor sem, mert éppen rengeteg van, a legkülönbözőbb méretekben, tehát nem kell egy huszadik, de mivel használjuk is ezeket, van remény, hogy majd valamelyik helyett mégis kell varrni újat.
Összességében tehát minden hasznos, amit valóban használunk, és nem csak a káoszt és a port növelik a lakásban.
A műanyag mosogatószivacsok helyett például ilyen hercig kis mosogatórongyokat gyártottam:
Ez a rózsás anyag bútorszövet, és legalább harmincéves. A másik oldala kevésbé látványos, egy réges-rég turkált frottírpulóvert szabdaltam fel, amikor az már végleg vállalhatatlan állapotba került, nagyon helyes kis anyag, zöld-sárga-kék-fehér csíkos, korábban készült belőle cipelő cica, amikor éppen ők voltak az aktuális kedvencek, és a Kisfiam maga akarta megvarrni, de aztán persze nekem kellett befejezni. (Majd egyszer megmutatom az ő varrományait is).
A mosogatórongyok gyártása még kísérleti fázisban van. Próbáltam többrétegűt varrni, az annyira nem jött be. A legjobb a mindkét oldalon frottír, illetve a frottír-rózsás szövet kombináció. Még mindkét anyagból van bőven.
Az ilyen kis darabok varrásának nagy előnye, hogy lehet rajta gyakorolni mindenfélét, például a tűzést, vagy a boro technikát, ami olyan egyszerűnek tűnik, de valójában nem könnyű szépen megcsinálni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése