Csak marha nehéz legyártani...

Öcsém és én már mindketten Pesten tanultunk, ő a Műegyetemen (ez fontos részlet), én meg egy igazin, és előfordult, hogy együtt ebédeltünk a Körúton egy kis főzelékfalóban, ahol egészen kiváló szójafasírtot (nem röhög!) lehetett enni, gomba is volt benne és tökéletes teniszlabdaméretű és formájú volt. Később ugyan kikerült belőle a gomba, és mindenféle mirelitzőccséggel helyettesítették, és akkor már nem volt az igazi, de ez most messzire vezetne, szóval üldögéltünk, békésen ebédeltünk, illetve én a szójalabdával küzdöttem, és közben elmélkedtem, mondván:

- Tudtad, hogy Órigenész* szerint gömb formában fogunk feltámadni, mivel akkor már tökéletesek leszünk, és a gömb a legtökéletesebb forma?

- Aha, az - mondta Öcsém -, csak marha nehéz legyártani.

Hát ez, hogy a gömböt marha nehéz legyártani, eléggé megmaradt, és most így a képeket nézegetve konstatáltam, hogy sajnos a korongokat is, bár érdekes, hogy élőben nem látszik ennyi oda nem való horpadás és kitüremkedés.

Miként az jól látható, mindkét medál egy-egy konkrét ruhadarabhoz készült. A pöttyös blúzt a neten túrtam, és már amikor megláttam, eldöntöttem, hogy csinálok hozzá egy ilyet. Mert volt itthon kék alapon fehér pettyes anyag, még jó.

A sárga-kék pedig egy szoknya, ami eredetileg nyári ruha volt, akkora, hogy még én is vagy kétszer elfértem volna benne (tehát jóóóóó nagy), de az anyaga tetszett, és már a bótban tudtam, hogy a derekánál el fogom vágni, és az aljából szoknya lesz, és lőn. A maradékból jutott Mrs Rochester takarójába is, meg erre a medálra. 

Ez utóbbin látszik, hogy filcalapra került a mintás anyag, és sajnos ezen a példányon pont kilóg a fülecske. Sebaj. 

*Próbáltam utánanézni, hogy hol is mondta ezt Órigenész, de kiderült, hogy a megmaradt műveiben sehol, viszont pont a feltámadásról írt könyvei elvesztek. De annyian hivatkoznak rá, hogy biztos mondott ilyet. Vagy valami hasonlót. Vagy nem.)