Egy pohár- meg egy tányéralávaló.
A poháralátéten jól látható, hogy még mindig ismerkedem a tűzéssel, és többek között ezek miatt a próbálkozások miatt is gyártom a hasonló kisebb darabokat, egyelőre ez a hóttbonyi mintázat (csigavonal, naná, illetve koncentrikus körök) is komoly kihívás.
A tányéralátét semmi különös, avatott szemek a tűzés teljes hiányát is felfedezhetik. Majd egyszer lesz, ez a terv. Viszont ebből az anyagból tényleg nincs több, és nem akarom elrontani. Jó, bontani mindig lehet, csak nem szeretek.
Ez amúgy azon ritka textilek egyike, amelyet kimondottan valamihez vásároltam. Kisfiam ugyanis matektagozatos osztályba jár, és a tanítónéni annak idején összeállíttatott minden gyereknek egy matekcsomagot, egy kis neszesszert, a szokásos felszereléssel, színes pálcikák, korongok, dobókockák, ilyesmi, ami nem szokásos, hogy ők tényleg használták is ezeket. Sikerült egy helyes kis szütyőt varrni, kordbársonyból, cipzárral záródik (!), és a gyerek neve mellé felvarrtam egy bagolyformájú fagombot (gombot!!!) is, tehát többszörösen sikerült felülmúlnom önmagam. A gyerekért mindent. Na szóval, gondoltam, ha már lúd, akkor varrok a sok kis izének is külön tütyőkéket, a dobókockáknak, meg pálcikáknak, meg a többi kis rejtélyes műanyag vicikvacaknak, és akkor vettem ezt az anyagot, (a szokásos 1 kövér negyed), illetve azt az órás-fogaskerekeset, aminek a maradványait a minden apró darabkát elnyelő takaróba varrtam bele.
Így a végén jegyezném meg, hogy a képernyőn látható színek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. A poháralátét teljesen rendben van, a vakus és a vaku nélküli változat között alig volt különbség, de a másik rémes volt mindkét verzióban, a vaku nélküli kevésbé, azokat tettem fel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése