Egészen más miatt túrtam fel a nagy fonalas kosarat, de sajnos belefutottam három gyönyörű színű gombolyagba, és muszáj volt horgolni belőlük valamit, és a konyhában üldögéltem este, mert ez egy ilyen szertartás nálunk, hogy Kisfiam zuhanyzik, és közben hosszan monologizál, és nekem ezalatt kint kell ülnöm a konyhában (a konyhából nyílik a fürdőszoba, ahogy az régi lakásokban gyakran előfordul, ahol később választották le a fürdőszobát). A felét sem értem többnyire, de időnként kiszól, hogy itt vaaagy? tehát muszáj ott ülnöm. Ilyenkor szoktam például anyagot vagdosni, mert a konyhaasztalon jól elfér a vágólap. A múltkor meg éppen az újonnan előkerült fonalakkal bíbelődtem, és arra gondoltam, hogy milyen jó is lenne egy szép kerámia fonaltartó, mert ha elgurulnának a gombolyagok, a konyhaszekrény alól is biztos sok érdekes dolog kerülne elő, de valahogy nem vágytam tudni, pontosan mi is.
És akkor feltaláltam a spanyolviaszt:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése