Tomte

Eddig nem éreztem komoly késztetést, hogy kerti törpéket varrjak karácsonyi dekorációnak, de létezik egy rendkívül szórakoztató blog, ahol mostanában kis tomtékba, sőt, harci tomtékba futhat a nagyérdemű, és ezek láttán úgy éreztem, nekem Kisfiamnak feltétlenül kell egy ilyen karácsonyi manó.  Szóval itt az én verzióm, a teste piros filc, bár ez nem nagyon látszik, a sapkája viszont skót kockás, mert a piros filc fogyóban van, Szent András napja tiszteletére. És nemzetközivéhéhéhé lett...

A kockás anyag persze egy turkált párnahuzat, és már jó sokat elhasználtam belőle például mikulászsákhoz. Műszőrme nincs itthon, meglepő módon, van viszont egy nagyjából rögbilabda méretű (mintha tudnám, mekkora egy rögbilabda) motring hófehér zseníliaszerűség. Annak idején jó ötletnek tűnt a beszerzése és elraktározása. Eredetileg egy egységcsomagban volt, babatakarónak szánták a címke szerint, ami teljesen érthetetlen, mert folyamatosan, nagy pelyhekben eregeti magából a szöszöket, márpedig köztudomású, hogy a babák egészen váratlan dolgokat bírnak a szájukba venni, és az ilyen szöszöket pillanatok alatt lehikkentik. (Hiába húzza alá a Blogger, ez igenis egy létező szó). Nem könnyű vele dolgozni, nem véletlenül áll itt évek óta. Fogalmam sincs, mennyi manót kéne varrni, hogy végre elfogyjon, szemre úgy körülbelül háromszázat. Vagy egyet, de jó nagyot. Majd még kitalálom.