A következő párna H. öccsének, G.-nek készült, aki nyolc éves, és nagy horgász, quelle surprise.
A hal feje egy régi nadrág maradéka, a teste a férjem egyik kinőtt ingéből készült, a tűzéshez pedig az indokolatlan mennyiségben felgyűlt hímzőcérnáimból használtam fel egy egészen keveset.
Szerintem eléggé halszerű, bár a biztonság kedvéért leteszteltem, és megkérdeztem a Kisfiamat, hogy ugye felismerhető, mire ő: persze, tökjó rakéta... És azt is mondta, hogy jobban látszana, hogy hal, ha lenne szeme, például. Hát igen, talán, viszont uszonya sincs, meg egy csomó egyebe, ami az igazi halaknak van, mondjuk gerince, meg úszóhólyagja. Na ugye.
Mindenesetre G. felismerte, és úgy tűnt, örül.
(Nem biztos, hogy jó ötlet volt ez a fehér háttér, de mire erre rájöttem, G. elvitte magával. A párnát, nem a hátteret).
(Nem biztos, hogy jó ötlet volt ez a fehér háttér, de mire erre rájöttem, G. elvitte magával. A párnát, nem a hátteret).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése