Ugrás a fő tartalomra

Mosolygó Csiga Művek

Keresés ebben a blogban

Csipkevirág újra

– március 15, 2019

És még mindig van a hajócskákon nem kevés fekete cérna.
Szeretem ezt a gyöngyöt, olyan, mint egy üveggolyó, és az üveggolyókat is szeretem, van is egy befőttesüvegnyi.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban

Népszerű bejegyzések

A kosárka evolúciója sok képpel

Van nekem egy elég méretes vesszőkosaram, csurig fonalakkal. Van még a kilós vegyesből is, meg egyéb maradékok, és bontott fonalak is. Rengeteg műszál és szemrontó színek. Meg van még kosármániám, mert a kosár dekoratív, és villámgyorsan bele lehet gányolni cuccokat (hogy aztán soha többet ne találjam), szóval egy kosár az mindig jól jön, de kéne pár méretesebb darab, mert müzlistálka méretben már elég sok van. És pólófonalam is van, és az tényleg haladós, de eléggé szétbarmolja az ember kezét. Na, és akkor jött az a zseniális ötletem, hogy összefogom a külön-külön rémes színű fonalakat, hozzá az egyik pólófonalat, és majd csinálok belőle jó nagy kosarat, nem tudom, mi a neve a technikának, a lényeg, hogy egy vékonyabb fonallal kispálcákat horgolok, és a szemek közé bújtatom a vastagabb fonalat, csináltam már így kisebb-nagyobb bugyrokat, jó lesz. Nem lett jó. Körülbelül a harmadik sornál már úgy összegabalyozódott az összes szál, hogy teljesen elvesztettem a fonalat: ...

Hosszú történet egy kurta szoknyáról

Az úgy kezdődött, hogy akartam varrni a gyerekemnek egy ülőpárnát, ez ugye nem most volt, hanem jó pár éve, amikor a gyerek még főleg a földön játszott, nem az íróasztalánál, a monitor előtt. Akkortájt turkáltam egy Beatrix Potter-nyuszis függönyt, és tudtam, hogy részben abból lesz a párna, de kellett mellé valami nyúzbálhatóbb anyag is, és ez volt azon ritka esetek egyike, amikor rőfösbótba mentem anyagért. Volt ez a szép zöld kordbársony, kértem belőle 70 centit, de a néni mondta, hogy összesen két méter van belőle, a vége kicsit hibás, elvihetném az egészet másfél méter áráért. Elhoztam, még jó. Megvarrtam belőle a párnát, meg egy szép, hosszú szoknyát. Nem nagy szám, a szokásos, téglalapot kettéhajt, gumiház, felhajt, oldalt hasíték. Egyetlen aprócska probléma volt vele, hogy túl hosszúra és bőre hagytam, és előfordult, hogy a lépcsőn ráléptem. Vagy más lépett rá hátulról, mondjuk a busz lépcsőjén. Rém kellemetlen. És persze elkezdett kirojtozódni, részint az alján, részint a...

Hugh, a bagoly

Csak egy kis plüss és farmer, két nagy kerámiagyöngy meg némi drót. Továbbá a szokásos évvégi lerobbanásból való lábadozás, szokatlan mennyiségű szabadidővel. Varrás közben Doktor House-t néztem (szerintem az egyetlen elviselhető orvosos sorozat), innen a neve, mert amúgy Hugh Laurie-ra nem hasonlít egy cseppet sem, sajnos.

Üzemeltető: Blogger