Ráncfelvarrás

Persze varrtam én az elmúlt hetekben is, varrtam például mosogatórongyot, majdnem pont olyan, mint a múltkori, sok néznivaló nincs rajta, belekezdtem egy párnába, de nem fejeztem be, sőt, szét is szedtem, belekezdtem egy ágytakaróba, az karácsonyi ajándék lesz, majd még eldől, melyik karácsonyra, kiszabtam egy ekönyvolvasónak való tokot, aztán meggondoltam magam, és máshogy fogom megcsinálni, de lehet, hogy egy harmadik verzió lesz, ki tudja.

Az egyetlen, amit kitaláltam, belekezdtem, mi több, be is fejeztem, és így meg tudom mutatni, egy régesrégi tunika feljavítása. Ez már akkor kissé leharcolt volt, amikor megvettem, viszont nagyon szeretem, tehát jelen állapotában még leharcoltabb, ahogy az a képről jól látható (bár a valóságban jóval feketébb). A címkéjét már korábban kivágtam, mert folyvást kilógott, de a szabásából is egyértelmű, hogy ez bizony egy kismamáknak készült tunika, ami megmagyarázza, miért is szeretem annyira. Maradjunk annyiban, hogy igen előnyösnek érzem a szabását, noha.

Egy komoly hátránya van, akkora a nyakkivágása, hogy muszáj felvenni valamit alája, mert különben messziről látszik az is, hogy már nincs vakbelem, és most tényleg csak egy kicsit túloztam. Tervezem már egy ideje, hogy ezt a problémát kiküszöbölöm, és körülbelül azt is elképzeltem, hogy szögletesítem valahogy, és mindezt csipkével kéne, és akkor a múltkor hazajött velem pár méter csipke a Cseritiből, és a fekete kimondottan ide kívánkozott. 

A kép kivételesen sokkal rusnyább a valóságnál, ez vaku nélkül készült, és határozottan szürkének tűnik, pedig valójában fekete. Vakuval kék lett. És a valóságban trapéz formára sikerült alakítani, és sokkal egyenletesebb, mint ahogy a képen látszik. 

Felavatására később kerül sor.