Gyöngy meg drót meg csipke

Nem is tudom, eddig miért nem osztottam meg sehol ezt a medált, pedig jó régen készült, akkortájt, amikor még viszonylag aktívan írogattam a csipkés blogomba is.

A drótékszerek valahogy nem hoznak lázba, de az történt, hogy amikor először elmentünk a Kisfiammal az Aquincumi Múzeumba, kelta nap volt talán, vagy barbár nap, ilyesmi, és ott lehetett drótból ékszert tekergetni, és csinált nekem egy gyűrűt, dupla spirálost, hordtam is egy ideig, pedig a jegygyűrűn kívül nem tűrök semmit a kezemen. Na, és hát a mi családunk nem ismeri a mértéket, tehát villámgyorsan vettem két tekercs drótot, Apukám pedig összerakott a Kisonokának egy mobil kovácsműhelyt, kicsi satu, kicsi üllő, kicsike szerszámok, amúgy mind igazi és használható, csak hát kicsi. Mondanom sem kell, két napig megbolondultunk a kopácsolástól, azóta (olyan hat éve) meg rá sem néz. Szóval kénytelen voltam én. Ez a legsikerültebb darab, a többivel nem dicsekednék, és a drót itt is mellékszereplő.