Fly me to the moon

Nem tudom, kit mennyire hozott lázba a hír, de Izrael februárban felküldte első holdszondáját, a Berésitet, a neve amúgy a Biblia első szava, jelentése "kezdetben".

Az köztudomású, hogy ebben az egész repülés-mizériában a landolás a legrázósabb rész, na, a Berésitnél is félrement valami, sőt, több valami, áprilisban a talajba csapódott, és felrobbant. Ember nem utazott rajta, volt viszont a fedélzeten vagy ezer medveállatka. A medveállatkáról azt kell tudni,  hogy amellett, hogy olyan, mintha egy babzsák-kanapét kereszteztek volna egy porzsákkal, gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Csinálhattak vele a kutatók bármit, egyszerűen mindent kibírt, fagyasztást, forralást, extrém mértékű sugárzást, sós vízbe tették, kerék alá tették, még az űrbe is fellőtték, és amikor visszatért, folytatta, ahol abbahagyta. Az van ugyanis, hogy ez az elbűvölően rút kis lény, ha már kezd elege lenni, mélán megjegyzi, hogy na, emmán nekem is sok, és komótosan behúzza fülit-farkát, majd felfüggeszti az életműködését, jobb időkre várva.

Tehát, mivel ez a jószág a világ legszívósabb teremtménye, van rá esély (jött a hír a minap), hogy az ezer medveállatka túlélte a becsapódást és a robbanást, és szertegurult a holdfelszínen. Most milliók néznek fel éjszakánként a Holdra, és tűnődnek, vajon mi lehet velük ott a nagy magányukban, fáznak-e, éheznek-e (nem), félnek-e (pláne nem).

Egy biztos. Olvasnivalójuk van.

Megmutattam a hírt a Kisfiamnak, szoktam ilyet, ha találok valamit, amiről úgy gondolom, hogy érdekelheti, hát persze, hogy érdekelte, és kezdtem rosszat sejteni, mert nagyon csillogott a szeme, és jött is a szokásos varrj-nekem-egy-ilyet.

A nyolc lába és a bizarr szájszerve ellenére úgy tűnik, nincs neki túl bonyolult testfelépítése, de azért vagy három napig főleg fejben varrtam. A példátlan mennyiségű végtag miatt kivételesen hevenyésztem valami szabásmintafélét, nagy vonalakban egy négy lábon álló Zeppelint kell elképzelni (nem könnyű, tudom), ezt duplán, továbbá egy nyolclábú levelet, ez a hasa. Kiszabhattam volna a négy törzsszelvényét külön is, de rólam van szó, könyörgöm, naná, hogy nem csinálok olyat, amit kevesebb munkával is meg lehet oldani.
Azért kicsit ideges lettem, amikor azt olvastam,* hogy "a testüket borító kutikula ... annyira vékony, hogy átlátszó: látni engedi az állatka belső szerveit". Kizárt, hogy például Malpighi-edényt varrjak, az én állatkám belső szervei szilikonos töltetből vannak (még mindig van egy szatyornyi), és kész.
Próbáltam a legelőnyösebb oldaláról fotózni, de nincs neki olyan (minden nem lehet). A Holdról az eredeti fényképet Apukám készítette.

És most következzen egy felvétel a csodálatos Diane Kralltól.

*Talán mondanom sem kell, a Wikipédiából vagyok ilyen okos.