WIP

Amikor elkezdtem kézimunka-blogokat olvasni, beletelt egy kis időbe, amíg rájöttem, hogy a WIP nem a wery important person rövidítése. Mostanában szokás szerint több dologba is beleütöttem az orrom, továbbá a horgolótűt és a hajócskát is, de szinte semmivel nem vagyok kész, tehát most ilyen WIP-k következnek, mert a FB folyamatosan emlékeztet, hogy számos rajongómat szórakoztatni kell  időnként valamivel, hát tessék:

Egy tavaly óta készülő párnahuzat:

Mint látható, nagy eszemmel a hátlapot is horgolom. Pusztán azért, mert szeretnék már megszabadulni ettől a sütőtöksárga fonaltól. Ez az önmagában kellemes árnyalat ugyanis más fonal mellett a legsötétebb nyolcvanas évek neonnarancssárga akrilpulóvereit idézi, rejtély, miért, de biztos van rá tudományos magyarázat. 

A minta a South Bay Shawlette négyszögesített változata. Nem tudom, más is próbálkozott-e ezzel, de annyira nem szerencsés ötlet, legalábbis ahogy én csináltam, mert persze nem fordultam minden sor végén, ezért máshogy estek a pálcák, mint az eredeti mintánál.

Egy (újabb) South Bay Shawlette, ezúttal színátmenetes fonalból:

Még sosem vettem színátmenetes fonalat, pláne nem ilyen lávaömlésszínűt. Az már látszik, hogy nem lesz elég egy gombolyag, remélem, lesz még belőle a bótba', mert kardomba dőlök.

Aztán. Szintén legalább egy éve készül egy nagyobb ágytakaró a Gyereknek, ehhez újabb darabokat szabtam ki, ha szabásnak lehet azt nevezni, hogy tovább már nem adható állapotú gyereknadrágokat és más maradékokat egyforma széles laskákra vagdosok.

Az egyetlen, amit be is fejeztem, az az alábbi levendulazsák, két különböző anyagból, mindkettőből ez volt a legnagyobb darab maradék:

Körülbelül fél perc eltéréssel készült a két kép, ugyanazokkal a lámpákkal megvilágítva, de biztos erre is van magyarázat, hogy miért nem egyforma a háttér. És arra is van magyarázat, hogy miért nem vasaltam ki, mielőtt megtöltöttem volna.

Ja, és kész lett egy hajócsipkecsillag is, egy Kisvárosi gyilkosságok és egy Debrecen-Budapest vonatút alatt (egy óra késéssel), karácsonyfára való, de még nem teszem ki a képet, majd, ha eljött az ideje.

Ó, igen, és megstoppoltam a Gyerekem tornazsákját. Ha igazi DIY-blogger Szuperanyu lennék, varrtam volna neki a fenti farmeranyagokból egy kamaszfiúnak való, nagyon menő zsákot, de azt hiszem, neki az a tornazsák lenne az igazán menő, amelyik magától kiköpi a koszos zoknit (lehetőleg egyenest a szennyesbe), és felmászik a parkettáról a fogasra. 

Azért lehet, hogy karácsonyra varrok egyet, olyan hagyományost.