Csipkecsillag és tornazsák

Remélem, az elmúlt napokban (hetekben) mindenkinek volt számos sokkal jobb dolga, mint engem olvasni. 

Idén egyetlen csipkedíszt sikerült összehajócskáznom, az se nagy durranás, nem is tudom, létezik-e ennél egyszerűbb csillagminta, és még a kivitelezés sem tökéletes, amint az jól látszik a képen.  Mentségemre szóljon, jobbára vonaton zötykölődés közben készült. 

És legalább nem az utolsó pillanatban, mint a tornazsák. Az egészen pontosan december 24-re virradó éjjel 02:00-kor lett készen. Ennek az lett a következménye, hogy amikor reggel 8h-kor szólt az ébresztő, Férj közölte, hogy most akkor még egy kicsit szundítsunk, majd érzésem szerint körülbelül 3 másodperc múlva enyhe pánikkal a hangjában, hogy a manóba, negyedtizenegyvan. Nem pont ezekkel a szavakkal. Mire rendesen kinyílt a szemem, az előző este bepácolt pulykamellet már be is vágtam a sütőbe, és a zserbó mázát kevergettem. Pizsamában.

Mindegy, azért szép volt minden, mint mindig, valahogy.

A tornazsákhoz vállalhatatlanná kopott nadrágokat hasznosítottam újra, de szerintem ez látszik. Egy ilyen zsák elkészítése, valljuk be, nem agysebészet, és nem is túl izgalmas, ezért az ember igyekszik megtörni a munka monotóniáját, mondjuk olyan kis trükkökkel, mint például, hogy akkor jutnak eszébe azok a kis fülecskék, amikor már végigvarrta a zsák oldalát. 

Mindenesetre kész lett, gyerek örül, állítólag tényleg fogja hordani is. Meglátjuk.