Már megint nem bírok leállni...

... a textilékszerekkel.

De a Cseriti a hibás, találtam ott* egy elég érdekesen randa nyakláncot és egy unalmas karkötőt, és atomjaira szedtem őket, így lett egy maroknyi csudás üveggyöngyöm, köztük egy csomó lila, és ezek helyet keresnek.

Adva volt még egy darab bordó bársony, meg az alábbi szoknya, szintén turkált darab, nem is tudom, van vagy húsz éve, hogy szert tettem rá. A színét képtelenség fényképen visszaadni (ehh, na jó, én vagyok képtelen), mert attól függ a színe, hogy hogyan esik rá a fény, de körülbelül ugyanaz az árnyalat, mint az említett bársonyé. Muszáj volt csinálni egy nyakéket a szoknyához, ugye, ha már minden ilyen szépen összejött. 

Gyöngyöm még van, bársony is, ötlet is. Csak mondom.

*Ki is fizettem, természetesen.