Junk style 2.

Na szóval, persze összeütök egy terítőt. Amit aztán újra elárasztanak majd a kacatok.

Az alap egy régi szoknya romjai. Nagyon kellemes tapintású pamut, csodás téglavörös színben (amit a képeken persze nem sikerült visszaadni). Egy baja volt, hogy a varrás mentén folyton foszlott, egy szoknyánál ez nem túl praktikus. Egy idő után nem volt érdemes varrogatni, de félretettem, mert, mondom, gyönyörű színe van, majd jó lesz valamire, de eddig nem találtam neki helyet. Jó, egy darabjából lett palást lovagjelmezhez, de még így is sok maradt, mert hosszú és bő volt a szoknya, természetesen.

Eredetileg tarka textilcafatokból akartam varrni terítőt, véletlenül akadt a kezembe ez az anyag. Egy régi vászonlepedőből hasítottam egy megfelelő méretű darabot bélésnek, és azóta rovom a köröket különböző színű hímzőcérnákkal. Elég haladós még úgy is, hogy rengeteget bontok, ha nem elég szép az öltések íve. Nevezzük mondjuk borónak, persze a boro inkább párhuzamos és merőleges vonalakat használ, de azt nagyon nehéz szépen, legalábbis nekem, nem tudom, más hogy van ezzel. Amikor vezetni tanultam, a szlalom például elsőre tökéletesen ment, egyenesen előre menni viszont, azt hiszem, sosem sikerült maradéktalanul. Nyugalom, végül nem sikerült jogosítványt szereznem.*

Egyébként a nyári takarót is hasonló módon kezdtem el tűzni, de arról majd máskor.

*Azt hiszem, az oktató ezt már az elején tudta. Felhívott az első óra előtt, hogy az autósiskolánál fog várni egy VW Borával, mire én megkérdeztem, hogy jó, de honnan fogom felismerni.