Kincskereső

Hazalátogatni a szülői házba mindig felér egy időutazással, többek között azért is, mert még mindig találok olyan tárgyakat, amelyek valamikor az évezred elején nyilván időhurokba kerültek, és most bukkantak elő, ezúttal például a gimnáziumi iskolaújság néhány száma, valamint az alábbi könyv, nem tudom, emlékszik-e rá más is, 1985-ben adták ki, tehát olyan tíz-tizenegy éves lehettem, amikor kaptam, és anyagot is hozzá, igen, bizony, azt a helyes kis kockás anyagot ott a képen.

Anyukámmal megvarrtuk belőle a fent látható alapruhát, olyan jól sikerült, hogy állandóan azt hordtam - otthon. A maradékot persze megtartottuk (azt is az időhurok köpte ki egyszer), szóval amikor én olyanokat írok, hogy több évtizedre visszamenőleg, akkor azt tessék szó szerint érteni.

Ha már lebocsátom a vedret a múlt mélységes mély kútjába, ennyivel nem elégszem meg, felhoztam ezt a kis gyöngyszemet is, 1970-ből:

Csak egy kis füzet, de igazi csemege.

Továbbá csajos napot tartottunk Anyukámmal, vagyis elmentünk turkálni meg krumpliért. A gyereknek akartam hosszú ujjú pólókat, de persze még nincs szezonja, ezért csak egy paplanhuzatot vettem, biopamut, olyan színekkel, hogy bármelyik bollywoodi jelmeztervező két kézzel kapna utána. Egy szoknya biztos kijön belőle, de talán más is.