Finucci

Van valaki, akinek erről az anyagról nem a Finucci-testvérek jutnak az eszébe? 

Kétsoros öltöny, fedora, kamásli meg egy géppisztoly.

Egyébként fogalmam sincs, honnan került hozzám. Hogy nem én vettem, abban teljesen biztos vagyok, a további lehetséges elkövetők (szüléim) váltig tagadják, hogy közük lenne az egészhez. Rejtély. Viszont flanel, ami nekem gyengém, tehát valami lesz belőle, ebben biztos voltam.

Kosztüm persze akkor sem, ha meg tudnám varrni. Egyszer volt nekem olyan. Huszonöt voltam, és úgy gondoltam, ideje felnőni, de legalább úgy viselkedni, vagy legalább úgy kinézni, mint egy felnőtt. És akkor vettem magamnak egy kosztümöt. Szürkét, mert ha már lúd...

Nem mondom, hogy nem hordtam. Nem szívesen, mert kényelmetlen, de hordtam, mert az élet nem habostorta, és a felnőttségért szenvedni kell. Egészen addig, amíg meg nem láttam magam egy fotón. Mint egy keletnémet smasszernő. 

Én, aki normálisan annyira tűnök marconának, mint egy matrjoska. 

Soha többet nem vettem fel kosztümöt.

És most tánc.