Kemény

Tavaly ilyenkortájt, amikor az emberiség normális fele WC-papírt kajtatott, meg élesztőt, meg kézfertőtlenítőt, én azzal terrorizáltam az eladókat, hogy textilkeményítőt kerestem. Egyébként ki tudja, miért, már jóval a járvány előtt eltűnt a bótokból, de míg pár hónappal korábban csak egy középkorú, pufók nő voltam, aki tétován és vaksin bolyong a polcok között, a karantén küszöbén úgy néztek rám, mintha én lennék az apokalipszis ötödik lovasa, akit a többiek nem mertek otthon hagyni, mert annyira hibbant, hogy még magára gyújtja a házat.

Na szóval keményítő. Azt hiszem, manapság már nem sokan keményítik a damasztabroszt meg a paplanhuzatot, persze én sem, nekem a csipkékhez kell, nagyjából évente kétszer egy müzlistálkába öntök mondjuk egy decit, és körülbelül még annyi vizet. Normálisan persze ennél sokkal jobban kell hígítani, de a csipkeékszereknek meg karácsonyfadíszeknek kopogósra kell keményedni, hogy tartásuk legyen. Mindegy, egy kis flakon bőven elég egy-két évig. Annál tovább nem érdemes tartogatni, mert a szavatossági idő lejárta után nem keményít, ez tapasztalat. 

Aztán pár hónapja végre találtam, de csak egyet vettem, mert láttam, hogy márciusban le is fog járni. Ez néhány nappal ezelőtt tudatosult bennem, szóval előszedtem a régebbi csipkéimet, meg a hajócskákat, meg a horgolócérnákat, meg a gyöngyöket, meg néhány tonna mintát, ihletszerzés céljából, és nekiláttam.

Eddig ennyi:

Hát izé. Az első az az eset, amikor minden úgy alakul, ahogy kigondoltam, de valahogy az egész olyan - semmilyen. Piros és fekete, milyen közhelyes már, meg úgy egyáltalán. A másodikhoz egy régi mintát variáltam, amint látható, az íveken két pikó helyett egy gyöngy van, ha megint megcsipkézném, kicsit rövidebbre venném az íveket, de egyébként viszonylag rendben van.

Amúgy szintén tavaly ilyenkor volt utoljára, hogy bármiféle ékszert viseltem a jegygyűrűn kívül.* Valahol mintha írtam volna, hogy nem megy a maszkhoz, de persze ez csak az egyik ok. Főleg saját készítésű, vagyis textilékszereket viselek, ezeket meg nem igazán elég áttörölgetni egy kis Flóraszepttel. De még nem is csak ez. Azt hiszem, a bennem élő puritán őseim rosszallóan ingatják a fejüket, és azt mondják, hogy járvány van, ilyenkor az ember nem csicsázza ki magát. Talán nekik van igazuk. Mindenesetre ki merne ellenkezni puritán ősökkel? Naugye.

*Nem igaz, egyszer volt rajtam, egy videóüzenet kedvéért. De az kivételes alkalom volt.