Csíkos

Azt mondtam már, hogy többnyire kendővel kötöm hátra a hajam, ám ez messze nem ennyire egyszerű téma. Mert hát látszólag szép, nagy kerek fejem van, valójában, nos, nem is tudom, minek nevezi a geometria a szívlapáttal-tarkón-csapott-görögdinnye formájú mértani testet. Szóval, ha túl szoros a kendő, hátul felcsúszik (gumis hajpántok kilőve). Ha az anyaga túl merev, fityulaszerűen áll. Ha túl nehéz, lecsúszik, ha túl könnyű, a hajam csúszik ki.

Nehéz ügy. (Igen, igen, first world problem, tudom).

Pár hete azonban sikerült egy pont megfelelőt turkálni, igaz, láttam, hogy hosszabb és szélesebb az ideálisnál, viszont az is látszott, hogy nem foszlik, noha nincs beszegve. Ráadásul csíkos, ennek az előnyét szükségtelen is ecsetelni. 

Egy este alatt méretre vágtam (továbbra sem foszlik, ellenben szépen senderedik a szélén), kirojtoztam, és a potyadékból még egy medál is kijött. Kicsit még így is túl szélesnek találtam, ezért még néhány csíkot levágtam a széléről, gondoltam, jó lesz a szürke tornacsukámra cipőfűzőnek, de talán ez már tényleg túlzás lenne.