Csiniruci

Tavasszal a blogon párszor már emlegetett Öcsémmel beszéltünk telefonon, és ő futólag megemlítette, hogy sógornőm és unokahúgom éppen elmentek csinirucit venni a nyáron várható egynémely családi eseményekre. A szó egyetlen pillanat alatt épült be a szókincsembe.

Akkortájt történt, hogy én meg elmentem turkálni, nagyon határozott elképzelésekkel, mert én mindig határozott elképzelésekkel megyek turkálni, hogy aztán mondjuk gyerekpóló helyett paplanhuzattal térjek haza, ez egy ilyen műfaj, most éppen könnyed, nyári ruhácskákat akartam venni, olyasmit, amire Anyukám azt szokta mondani, hogy egy szál lipitke (jelentsen ez bármit), de szinte kizárólag fekete vagy sötétkék ruhákkal voltak tele a turkálók, vagy legalábbis retinaszaggató neonszínekkel, és annyi műszál, hogy már a látványtól vakaróznom kellett. Szóval álldogáltam békésen, kezemben két pólóval meg egy szoknyával (egyik sem lipitke, ugye) vártam, hogy felszabaduljon egy próbafülke, amikor az egyik eladó, felnyalábolván a felpróbált és otthagyott ruhadarabokat, kifakadt, hogy aszongya, nincs ebben a [cenzúrázott tartalom] boltban senki, aki tudná a méretét. Na most, nekem viszonylag ritkán önti el az agyamat a gőz, de ez egy ilyen pillanat volt, én is fáradt és meglehetősen nyűgös voltam, és amíg ott araszoltam, még lekaptam egy - csinirucit, nincs jobb szó rá, és gonoszul és bosszúvágyón vihogtam magamban, hogy na, ha valamelyik tétel itt fog maradni, akkor ez biztosan.

Igen, nyilván ez volt az egyetlen, amit aznap megvettem.

Ezt itt:

Nagy meglepetésemre felettébb elégedett voltam a látvánnyal a próbafülkében.* Rögtön el is döntöttem, hogy egy augusztusi, szabadtéri esküvőre egy ilyen kis ruhácska tökéletesen meg fog felelni. A lehetséges vizuális környezeti károkkal nem számoltam.

Táskám viszont nem akadt megfelelő, tehát horgoltam egyet. Ilyen alkalomra nem kell nagy batyu, csak akkora, hogy beleférjenek az iratok meg a telefon, meg pénztárca, zsebkendő, pudrié, legyező, svejcibicska, repülősó, a legszükségesebbek, na. 

Ilyen lett:

Utolsó simításként még összeütöttem egy bohókás gyöngysort a ruha színeivel harmonizáló üveg- és kerámiagyöngyökből:

*Így utólag elnézegetve a fényképeket, ez azért nem volt teljes mértékben indokolt.