Tarka takaró

Pár hónappal ezelőtt (csak hogy világos legyen, milyen irgalmatlan tempóban dolgozom), azt kérte tőlem az én férjem, hogy horgoljak neki egy takarót, nem túl nagyot, csak akkorát, hogy télen be tudja takargatni a lábát, amíg a fotelben üldögél. (Ebből is látszik, hogy ő viszont pontosan tisztában van azzal, hogy milyen tempóban dolgozom). Mivel számos takarónk van innen-onnan, különböző méretekben, színekben és mintákkal, gyanús, hogy ezzel a különböző zsákokban, kosarakban és dobozokban pöffeszkedő fonalkészletemet remélte jelentős mértékben apasztani, hát, ez nem nagyon jött be. Lett még egy takarónk, viszont a fonalkészlet apadása szemmel alig érzékelhető. 

Furcsa dolgok ezek.

Természetesen turkált, bontott és maradék fonalak, kékek, zöldek, szürkék és feketék.