A kosárka evolúciója sok képpel

 Van nekem egy elég méretes vesszőkosaram, csurig fonalakkal. Van még a kilós vegyesből is, meg egyéb maradékok, és bontott fonalak is. Rengeteg műszál és szemrontó színek. Meg van még kosármániám, mert  a kosár dekoratív, és villámgyorsan bele lehet gányolni cuccokat (hogy aztán soha többet ne találjam), szóval egy kosár az mindig jól jön, de kéne pár méretesebb darab, mert müzlistálka méretben már elég sok van. És pólófonalam is van, és az tényleg haladós, de eléggé szétbarmolja az ember kezét. 

Na, és akkor jött az a zseniális ötletem, hogy összefogom a külön-külön rémes színű fonalakat, hozzá az egyik pólófonalat, és majd csinálok belőle jó nagy kosarat, nem tudom, mi a neve a technikának, a lényeg, hogy egy vékonyabb fonallal kispálcákat horgolok, és a szemek közé bújtatom a vastagabb fonalat, csináltam már így kisebb-nagyobb bugyrokat, jó lesz.

Nem lett jó.

Körülbelül a harmadik sornál már úgy összegabalyozódott az összes szál, hogy teljesen elvesztettem a fonalat:

                                                

de mivel nemcsak buggyant vagyok, hanem makacs is (ámbár ez a két tulajdonság kéz a kézben jár tapasztalatom szerint), azért legalább egy alátétet kipréseltem belőle

                                                

A következő menethez már előre összefogtam a szálakat egy gigantikus gombolyagba:

                                                

... és így dolgoztam vele, a fent vázolt módon. Így viszont viszonylag laza textúrát sikerült létrehozni, nagyobb kosárnál az nem annyira praktikus, szóval inkább megálltam egy kis bugyornál. Ehun:

                                                   

A problémát viszont nem bírtam elengedni, szóval újabb kosárba kezdtem, ezúttal nem horgoltam, hanem varrtam. Ezt se tudom, minek nevezik, gyakorlatilag pelenkaöltésekkel fogtam össze a sorokat (régebben, úgy az ezredforduló tájékán, raf(f)iából csináltam így kosarakat, némelyiket ma is használjuk), és néhány sor után rájöttem, hogy az egész könnyebben kezelhető, ha a pólófonalat külön vezetem, mindig a kosár belsejében, és csak a többi söndörgetem. Így már sokkal masszívabb lett a kosár, viszont nem túl haladós, szóval megint megálltam egy kisebbnél, meg még összeütöttem egy még kisebbet, kimondottan papírzsebkendőknek.

Összességében jó sok munkával csináltam egy poháralátétet, továbbá három, kosárnak is nevezhető obzsét. Hát izé.

Ez nem akadályozott meg abban, hogy különböző zöldeket gombolyítsak egybe, mit lehet tudni.