Hidegbetörés

Olvasom a múltkor, hogy durva hidegbetörések várhatók a jövőben. Nem mondhatnám, hogy egészen pontosan értem a cikket, de rendkívül rosszul hangzik, nem szeretem én az ilyesmit. Már az ősz is kiborít, tavaly írtam is erről hosszabban, a telet meg legszívesebben egyszerűen átaludnám. 

És akkor barna dalra kélt a szekrényemben egy ócska gyapjúpulóver... Ezt a pulóvert nagyjából 20 éve turkáltam, és hát, ahogy az a gyapjúpulóverekkel lenni szokott, rövidesen pár számmal kisebb lett. Előfordul az ilyesmi. A pulóver azóta költözik velem, mert valamit mindenképpen akartam kezdeni vele, és ha itten hidegbetörésekkel riogatnak, akkor eljött az ideje, hogy jó meleg sapkává és kesztyűvé alakítsam. 

Vasárnap este kiszabtam, és meg is varrtam a sapkát. Nos, a szokásos. Az első verzió, hát hogy is mondjam, ha a színétől eltekintünk, akkor bizonyos szubkultúrákban igen népszerű fazont sikerült összehozni, már csak egy rovásírásos póló és egy csodaszarvasos övtáska hiányzott volna hozzá.

Hétfőn nekiestem az ollóval és újravarrtam. Ezúttal (a színektól újfent eltekintve) egy lapp, ún. négyszél sapka készült.

Kedden próbáltam eltüntetni a csücsköket, mérsékelt sikerrel.

A pulóver két ujjából varrtam a kesztyűt. Nem is részletezem, el lehet képzelni.

Szóval közel egy hét alatt összeütöttem egy gyapjúsapkát és egy pár kesztyűt. Ronda, mi tagadás, viszont meleg. 

Mint látható, végre sikerült elsajátítanom a tükörrel szelfizés nehéz tudományát, a FB-on már több fotóval riogattam gyanútlan ismerőseimet.