Nyakbavalók

A nyár folyamán több medált is varrtam - gyors sikerélmény és egészen kicsi darabkákat is fel lehet hozzá használni. 

A cicás anyag persze maradék. Mármint eleve maradékként vettem, talán említettem már, hogy a bótokban szeretem átkurkászni a maradékos kosarakat. Nem mértem le, de szerintem nem volt méternyi, viszont legalább jó keskeny - olyan 6-7 cm. Nagyon szeretem az ilyen sötét alapon apró, tarka mintás anyagokat, még jó, hogy elhoztam, akármekkora legyen. A cicás rész inkább szögletes formát kívánt, és nem ártott neki az sem, hogy nem annyira szabályos. (Jó duma). Csak két medál készült, visszafogtam magam, mert ezzel az anyaggal vannak még terveim.

A harmadik medál előző életében is nyakbavaló volt. Egy időben, egész pontosan akkor, amikor kissé szeszélyes természetű varrógépemet megkaptam, beszereztem (turkáltam) néhány igazán pompás nyakkendőt elegánsabb foltmunkák elkészítése végett, de hamar rájöttem, hogy a varrógép nem annyira kedveli az ilyen vékony, csúszós anyagokat. Megjegyzem, a filcet sem, ami nem vékony és nem csúszós, szóval az a gyanúm, hogy csak én nem jöttem rá, miképpen kéne a lelkére hatni, de ez megint egy mellékszál. Mindenesetre sok hisztivel elkészült egy párnahuzat és egy crazy quilt-szerű levendulapárna. Aztán évekig csak pakolgattam az anyagdarabkákat, próbálgattam velük ezt-azt. Valóban nagyon szépek, és nem túl nagyok, nyilvánvaló volt, hogy valamilyen ékszer lesz belőlük. Ez az első, szerintem lesz még pár hasonló.