Ez a két gyöngy már jó ideje kereste a helyét, pompás őszies színük van, valahol a repceméz és a sütőtöksárga között (ezekben nem vagyok jó). Annyira szépek magukban is, hogy valami nagyon puritán hátteret szántam nekik. Általában úgy szokott lenni, hogy megszületik a fejemben egy hozzávetőleges elképzelés, amelyből menet közben elhagyok ezt-azt, így a végeredmény többnyire jóval egyszerűbb, mint az eredeti terv. Nálam az nem fordulhat elő, hogy nézem a majdnem kész darabot, és azon gondolkodom, hogy hinnye, de hiányzik innen egy kis ez, vagy az.
Ezt csak azért meséltem el, mert ennél a medálnál ez pont fordítva történt. Mondom, valami egészen egyszerűre gondoltam, boro stílusban, néhány párhuzamos fércöltés, és kész. De az eredmény nem egyszerű lett, hanem egyszerűen unalmas. Nézegettem egy darabig, aztán három különböző hímzőcérnával kezdtem koncentrikus köröket öltögetni, attól meg zavaros lett ÉS unalmas, de már nem bírtam leállni, és ez lett. Annyira nem rossz, hordom is, de nincs rá garancia, hogy jövő ősszel is így fog kinézni.
Az anyag egyébként érdekes, egészen olyan a tapintása, mintha velúr lenne. Egy turkált párnahuzat maradéka. Elég nagy huzat volt, a méretéből és formájából gondolom, hogy eredetileg nem díszpárnára szánták, de mivel szemre úgy körülbelül 130% műszál, eszembe sem jutott ágyneműként használni. A felesleget levágtam róla, így most van egy kellemes színű díszpárnahuzatunk, és maradt ebből a kellemesen puha anyagból egy tenyérnyi széles darab. Amit egy agyrém varrni, ugyanis morzsálódik. Nincs rá jobb szó. De azért sajnálom, hogy nem maradt belőle túl sok.
Egyébként az első bejegyzésben látható kutyás könyvjelző is ebből az anyagból készült.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése