Az a fránya Bell...

Rühellek telefónozni, ez rólam köztudott - mondanám nagyképűen, ha feltételezném, hogy a közt érdeklik az én szorongásaim. 
Na mindegy. Viszont új telefonom van, mármint nekem új, amúgy Apukámé volt, és erre most szeretnék vigyázni, és ezért varrtam neki egy tokot. Őszintén szólva még a régebbinek terveztem, de kivételesen jó volt, hogy nem volt időm megvarrni, mert az kicsit kisebb. Meglehetősen viharvert volt szegény (az meg a férjemé volt korábban), és nem lehetett tudni, mikor adja fel. 

A színes rész innen lehet ismerős, a bélése (ami nem látszik), a biciklis párna hátlapjának maradéka. A nyílásnál éppen akkora darab gumiszalagot varrtam bele, hogy ne engedje a telefont kicsúszni, viszont ne is rántsa össze egy hercig kis bugyorrá.


És egy kis zene így kedd estére:


Megjegyzések

Megjegyzés küldése