Minden cseppje kincs

Ez a kendő szigorúan itthoni viselésre készült, gondolom, jobb, ha az elején tisztázzuk. Tényleg nem szép, na, de nem is ez volt a cél.
A cél az volt, hogy a néhai barkafonalak közül a gerlepár nevű minden nálunk létező centijét megmentsem, mert nagyon megszerettem, és csak rövid ideig lehetett kapni, és nagyon rosszul esett,  amikor már nem. First world problem, belátom. 
Szóval ebbe a nagyinégyzetháromszögbe belehorgoltam minden kis fecnit, mégpedig abban a sorrendben, ahogy előkerültek a kisebb-nagyobb maradékok. És tényleg minden apró maradékot felhasználtam, némelyik éppen csak egy pálcára volt elég. Látszik, hogy a végére tartogattam a hosszabb maradékot, hogy valami keretféléje legyen neki. Hogy pontos legyek, a szélén az a barna meg zöld csík meg még ráadásul bontott fonal. A zöld a munkahelyi szütyőmből van például, amely szütyő helyett varrtam ezt, csak valamiért eltűntek onnan a képek, majd próbálom orvosolni.
Így aztán, az ételfestékkel telenyomott puncsfagylaltra emlékeztető színű gombóc kivételével az összes gerlepár fonalat sikerült feldolgozni. Puha, meleg és legalább félmázsa. 

Megjegyzések

  1. Teljesen átérzem az örömet, amikor fogy az aprófonalkészlet. Klassz lett az otthoni kendőd.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony ám, mert amíg ezek itt vannak, hogy vegyek újakat?! :D Nem, az tényleg nagy öröm, hogy sikerült felhasználni gyakorlatilag minden centijét, és mivel elég fázós vagyok, ez tényleg nem öncélú horgolmány.

      Törlés

Megjegyzés küldése