Freeform, még mindig

Ez a freeform horgolás rendkívül addiktív, mint látható is. Még mindig csak próbálgatom, de lassan kezdenek konkrét tervek is körvonalazódni a fejemben. 

Ráadásul egy nagyszabású lomolás folytán innen-onnan újabb gombolyagok gurultak elő, hát nem borzasztó, igazán rémes, micsoda pech. Előkerült például a tomtéhoz használt bolyhos fonal rózsaszín változata, meg egy szürke-barna alpaka-viszkóz(?) keverék, ez utóbbit is turkáltam, gyönyörű, de nehéz kezelni (nekem legalábbis), mert nagyon lazán sodrott. Ezekkel kipróbálhattam, hogy működnek együtt a különböző textúrájú fonalak. Jól, amúgy.

Így viszont a korábbi, aszfalton olvadozó fagylalttócsát idéző színektől erősen eltolódtam a lakberendezési magazinok puccos kislányszobáinak színvilága felé. Tudjátok, "a szoba leendő kis lakójának kifejezett kívánsága volt a púderrózsaszín baldachinos ágy és a csillagmintás tapéta". Kötelező elem még a  (szigorúan fehér kovácsoltvas) ágy végére spontán felakasztott rózsaszín tütü, és a játszókuckóban laza eleganciával felhalmozott mókás párnák. Á, mindegy, csak az irigység beszél belőlem, miután ma is végigküzdöttem magam a porszívóval Kisfiam szobáján a laza eleganciával felhalmozott hátizsákok, tornacsukák és minecraftos újságok kupacai között. Nem beszélve a félkész legoépítményekről. (Anya, itt volt egy figura, az hova lett? Ááááááá....)

Muszáj volt horgolni is, szerintem ez érthető.

Közben készül a bármitartó kosárka is az elnyűtt gyerekzoknikból, meg egy itthonka, (a felhasznált anyagot évekkel ezelőtt turkáltam), de nem biztos, hogy fotogén lesz a végeredmény.