Itthonka

Meglehetős régóta nézegetem ezt a jónagydarab anyagot, nem is emlékszem, pontosan mikor és hol sikerült szert tennem rá, ami biztos, hogy turkáltam, és hogy amikor 2012-ben feltettem a FB-ra ezt a képet Sanyiról, aki egy ló, akkor már megvolt. Jobb ötlet híján akkoriban a fotelre terítettem.
Na most, én ugyan hajlamos vagyok egészen vad dolgokat magamra ölteni, a vadrózsabokortól kezdve a portugál falicsempéig, viszont ez a holdvilágos trópusi esőerdő még nekem is sok. De mert amúgy meg a tapintása igen kellemes, és a családom egyébként is edzett már, elég hamar eldöntöttem, hogy ebből biza háziruha lesz.
És lett. Többet nem mutatok belőle, így is el lehet képzelni, van neki két ujja, eleje-hátulja, lefelé bővül, mindez egy darabból, nem egy szofisztikált szabásminta. A nyakkivágást dekomolyantélleg meg akartam csinálni szabályosan, pánttal, ilyesmi, de addig farigcsáltam az anyagot, amíg elfogyott, és van az a lakberendezési elv, hogy ha nem tudod elrejteni, hangsúlyozd ki, ezt én gyakran alkalmazom amúgy, és így lett jó látványos pelenkaöltés elütő színű cérnával a nyakkivágáson, meg az alján. Az ujján nem, mindennek van határa.
Egy kellemesen bő slafrokot képzeltem el, nagyjából ki is szabtam, két este alatt végigöltögettem, francia varrással, tehát a színén kezdve. Jó bőre hagytam, hiszen a második varrás még további centit elvesz majd a szélességéből. És akkor felpróbáltam. Izé. A kellemesen bő slafrok helyett sikerült varrnom egy kényelmes, kétszemélyes sátrat. Khm. De amiként "felmászni egy meredek hegyre, amiről már szerencsésen lejött az ember, lélektani nehézségekbe ütközik", úgy ugyanazt a ruhát újra végigvarrni enkezemmel szintén, tehát másodjára már varrógéppel varrtam, és így most viszonylag rendben van.
Mondjuk.
Sok szódával.


Maga a textil amúgy pakisztáni, ha valakit érdekel.