Szövődmények

Gaz protestáns létemre már komolyan azon gondolkodom, hogy vajon van-e összefüggés a februárban menetrend szerint bekövetkező torokgyulladás és a Szent Balázs napról való következetes meg-nem-emlékezés között. 

Mindenesetre pár napot megint itthon töltöttem, ún. torpor állapotban, nem dumál, nem ugrál, csak néz ki a fejéből (egészen pontosan Inspector Morse-epizódokat néz a fejéből), és teát vedel. Úgy másfél hektoliternyit. Ennyi koffein aztán úgy hat, hogy a három pokróc és kendő alatt elkezd az emberben mocorogni valami, hogy kéne már valami értelmeset is csinálni, mondjuk varrni, vagy legalább rendbe tenni a varrásra váró textileket. Ez utóbbit három egyforma papírszatyor segítségével abszolváltam, egyikbe kerültek az egészen nagy darabok, a másikba az egészen kicsik, a harmadikba pedig azok, amelyekkel konkrét terveim vannak. Így pont elfér egy polcon a három szatyor a csipkeverő párna mellett. A közepes méretű maradékok továbbra is egy külön dobozban, a bútorszövetmaradékok egy másikban a szekrény tetején. A filcfecniknek szintén saját dobozuk van. Így leírva úgy tűnhet, hogy egyáltalán nem lett nagyobb rend, pedig de.

Lomolás közben akadt a kezembe egy majd' húszéves Siptár-póló. Az ezredforduló környékén (+/- 5 év) a bölcsészlány egyenruha egyik kötelező eleme volt a Siptár-póló, nekem is volt pár. Az említett darab mostanában adta fel, ami elég sokat elárul a minőségéről, általában elég kevés póló éri meg ezt a kort. Egy ilyen holmit nem szabdal fel az ember csak úgy, portörlőnek, pláne, ha pont ezt viselte, amikor először találkozott azzal, aki elég merész volt ahhoz, hogy később feleségül vegye (kis romantikus kitérő, ha már közeledik a másik, egyébként szintén lefejezett szent napja. De milyen már ez, Szent Balázsnak Babits-vers, szegény Szent Bálintnak meg rózsaszín plüssmacik és szívecske formájú lekváros pirítós...).

És vajon mit csináltam belőle? Na mit? Hát persze.

Különösebben másra nem is maradt energiám, egy régebbi medál átesett némi ráncfelvarráson, folytattam a lávaömlésszínű kendőt, és elkezdtem a soseleszkész nyári takaró tűzését. Méghozzá úgy, hogy attól minden valamirevaló foltvarró a repülősó után kap. De erről majd máskor.