Pöttyös könyv

Közel két év nézelődés, töprengés, tervezés és újratervezés (egyszerű legyen, nem, inkább tarka, sőt, patchwork, sőt hímzett, sőt, patchwork ÉS hímzett, elegáns legyen, nem, inkább mókás, filcből, jó, de rátétekkel, ÉS hímzéssel, legyen szabályos, inkább csak egy tasak, nem, mégis inkább olyan, mint a bóti, ááááá) végül három este alatt megvarrtam a tokot az ekönyvolvasónknak.

A három estébe egy alapos bontás* is belefért, mivel elsőre sikerült a mintát fejjel lefelé elhelyezni, mert végtelen nagy eszemmel arra nem gondoltam, hogy ha összevarrom, majd kifordítom, az összes zsebecske a másik oldalra fog esni. Nem néztem utána, hogy a Közel-Keleten hogyan nyitódnak az ekönyvolvasók tokjai,** de mivel többnyire latin betűs ekönyveket olvasunk, a balra nyíló tok lehetőségét már azelőtt elvetettem, hogy a gondolat igazán befészkelte volna magát a fejembe. Abban viszont biztos voltam, hogy a fejjel lefelé növő virágok látványa mindenképpen hisztériás rohamot fog kiváltani belőlem, ha így hagynám, tehát mielőtt az egészet széttéptem volna, inkább szétbontottam, látszólag nyugodtan, de a legveszélyesebb neszóljhozzámhakedvesazéleted nézésemmel.

Merevítésnek dekorgumit tettem bele (a nyugikönyvhöz vettem, itt áll a maradék vagy öt éve), meg valami furcsa, kellemetlen tapintású és merev anyagot, online rendeltem egyszer fehér filcet, és ezt az izét hozták, szerintem csupa műszál, semmi köze a gyapjúfilchez, de valamire majd csak jó lesz, gondoltam akkor, és lám. Hogy az az arasznyi darab fekete gumi honnan került a házba, fogalmam sincs, de pont jól jött.

* Amikor beköltöztünk az előző lakásunkba, a nyócker egyik, khm, kevéssé illusztris utcájában, az Öcsém, aki mérnök, kinézett az ablakon, és a szemközti épületről megjegyezte, hogy ráférne egy alapos bontás. Ezen tizenvalahány éve bírok röhögni, jellemző.

** Azóta utánanéztem persze, hát így is, meg úgy is.