Csipkesapka

Már tavaly fenyegetőztem, hogy horgolok majd valami könnyedebb, átmeneti sapkát is, hogy a szeptemberi zimankóban ne fagyjon meg a fejem. Ki is néztem egy igazán szépet, ezt, és életemben először fordult elő velem, hogy a neten vásároltam mintát. 

Éreztem én, hogy nem lesz ez egyszerű menet, kezdve azon, hogy a képen látható leánka minimum 25 évvel fiatalabb nálam, de ami még aggasztóbb, az én hajam sosem volt ilyen sima, és hát a fejkörfogatom, nos, egy centivel nagyobb, mint a minta. (Jáááj, bocs). Ez utóbbi problémát úgy terveztem kiiktatni, hogy kicsit vastagabb fonal, kicsit vastagabb tű, oszt' haddszóljon. Továbbá a szélén vannak azok a bogyók, vagy mik, a recept puffnak hívja őket, egy régi horgolós könyv (Bános Máriáé) noppnak nevezi magyarul, na szóval gondoltam én bután, ott a szélén már felhúzhatom a szemet szép nagyra, és akkor újabb értékes millimétereket nyerhetek. Így lett, csak éppen az történt, hogy nem szép cakkos lett a szegély, hanem lett neki egy lágyan hullámzó karimája, és amikor először felpróbáltam, akkurát így néztem ki:

Leszámítva a cintányért.

Visszabontottam, kevésbé fájt, mint az előző bontás, amikor az utolsó előtti sornál vettem észre, hogy egy sort nagyvonalúan kihagytam. Úgy a közepe táján. Az azért eléggé rosszul tudott esni.

Most valamivel jobb, már nem úgy nézek ki, mint egy bohóc, hanem mint Brian a Brian életéből.

Próbálkoztam szelfivel, tényleg mindent megtettem, ami tőlem telt, de végül kénytelen voltam újra felkérni Sámsont. Neki picivel jobban áll.