Album

Mármint fotóalbum. Mármint olyan hagyományos, amiben igazi fényképek vannak. Hagyományos, fenéket, a hagyományosban fekete kartonlapokon, kis fotósarkokba bújtatott fényképek vannak, ez meg olyan műanyag tasakos, de mindegy, szóval olyasmi, ami egy nagymama alapfelszereléséhez tartozik, hogy mindig lehessen nála véletlenül olyan 35-40 fotó a kisonokákról. Fejenként.

Viszont a legtöbb bóti egészen rémesen giccses, vagy rémesen semmilyen, ezért varrtam egy (szerintem) helyes kis borítót. Persze Anyukámnak a születésnapjára, hogy mindig lehessen nála, etc.

A pöttyös anyag ismerős lehet az ekönyv-olvasó tokjáról, a barna-fekete mintást csak említettem, úgy emlékszem. Olyan érdekesen csúf, mint a hetvenes évekbeli textilek jó része. Amióta az eszemet tudom, a belőle varrt zsebes tároló lógott a fürdőszobában, a fésűkkel, hajkefékkel, soha nem használt hajcsavarókkal, csipeszekkel, meg tudomisénmikkel, amik egy ilyen tárolóban tárolódnak. Harminc év után kissé leharcolt állapotban volt már, akkor varrtam egy másikat, egy turkált vászonfüggönyből. Szüléimnél textil, amíg kicsit is ép, nem dobódik ki, hanem bekerül a varrógép szekrényébe, majd hosszabb-rövidebb idő után nálam landol. Mint ez is.

Először az egész borítót ebből akartam varrni, de nagy meglepetésemre nem lett volna elég, másfelől viszont túl sok lett volna, ha érti a kedves olvasó, mire gondolok. Szóval csak egy csík, meg a nem nagyon látszó bélés képviseli a múltat. Egyébként az eredeti terv szerint a bélés jobban látszott volna, mert a bóti borító papírbélését kivettem, de vissza kellett tenni, mert anélkül nem volt semmi tartása. Még ennyi sem.

És igen, nincs kivasalva, micsoda szégyen.