Ujjatlan

Mint látható, folytatom a múltkor rendelt egy kiló vegyes fonal feldolgozását. Ha tényleg van olyan, hogy komfortzóna,* akkor ezek a színek határozottan az én komfortzónámon kívül esnek, viszont eltökéltem, hogy ha már, akkor igyekszem minél többet felhasználni a zsáknyi fonalmaradékból. Ez az ujjatlan kesztyű inkább gyógyászati segédeszköz, mint ruhadarab, és eredetileg sem terveztem, hogy meghorgolom a párját. Napi nyolc órányi gépelés, házimunka, kézimunka, és a hideg idő, és hogy alapvetően általában jéghideg a kezem, ezek mind megteszik a magukét. Hozzátehetném, hogy és a kor, de ez így volt már húsz éve is. Horgoltam már magamnak ujjatlan kesztyűt, használom is (amikor nem felejtem el), de az kicsit bőre sikerült, lötyögő kesztyűben meg nehéz gépelni, és rövid is, pont a fájós részt nem annyira melegíti. Ez itt pont rásimul az alkaromra és a kézfejemre. Szóval praktikus. Legalább annyi, ha már randa.

* utálom ezt a szót, meg főleg a hűhót, amit csapnak körülötte.