Letisztult

Nem emlékszem, hogy volt-e már a blogon ennyire unalmas letisztult darab, de hát most ez készült a Gyereknek karácsonyra, mert ez már hagyomány, ugye, amiként az is, hogy az utolsó pillanatban kell elkészülnie, így történt idén is, ámbár tulajdonképpen még nincs is kész, erről részletesebben alant.

Pár hónapja lett neki egy ekönyvolvasója, Öregpapától, akinek talán ez az első e-kütyü, ami nem igazán jött be. Eredetileg nekem akarta továbbpasszolni, mert ez jobb, mint amit már használunk (pffff....), és hát valójában csak én használom, de azt már megszoktam, belaktam, szóval köszöntem szépen, de nem kértem, így megkapta a Kisonoka, A hobbitot már ezen olvasta el. Tok viszont nem volt hozzá. Nem egy nagy valami, gyakorlatilag egy bélelt zsák, mivel nem hordja magával, inkább csak a por meg a karcolódás ellen van. Kis kordbársonymaradék (fura egy maradék, mert amire eredetileg vettem az anyagot, még nincs kész, bár legalább már kiszabtam), meg egy régi párnahuzat csücske, hogy minél kevesebbet kelljen varrni.

Határozottan emlékeztem, hogy van itthon egy kis darab tépőzár egy danubiaszalag két végén, valami paplan vagy párna, vagy ilyesmi csomagolásához tartozott, és pont a tépőzár miatt eltettem, mert ki tudja. És igen, amikor eljött a pillanat, hogy namost, és ugyehogyérdemesvolttartogatni, nem találtam. Egyszerűen sehol, ahol valamennyire logikusnak tűnt, de ott sem, ahol egyáltalán nem tűnt logikusnak, de mit lehet tudni, elvégre én voltam, aki eltette. Belenyugodtam, hogy hát jó, biztos valamelyik ittmostaztánrendlesz-rohamomban kidobhattam. Szóval feldaraboltam egy reklámhűtőmágnest, elég sok hányódik szerintem minden lakásban, és két csíkot elrejtettem a csíkos szegély alatt. Amitől persze egyáltalán nem működik, ezek a kis vacakok nem azért vannak, hogy két réteg textilt összetartsanak. Sebaj, gyerek örül, célnak így is megfelel.

Aztán tegnap kicsit matattam a konyhaablakban.

Igen, ott volt a tépőzáras danubia.

Majd szépen rá is varrom a tokra. Majd. Amikor már nem kapok hisztériás rohamot, ha eszembe jut, hogy milyen hülye tudok lenni.

(A Blogger szerint ez a 100. bejegyzés. Na bumm).