Gaudeamus igitur...

Kisfiam ballagására turkáltam magamnak egy nagyon helyes kis ruhát, teljesen egyszerű, klasszikus, amolyan kisfekete. 

Csak zöld.

Khakizöld, hogy pontos legyek.

Semmiféle címke nincs rajta, és nem is tűnik úgy, hogy utólag vágták ki, szóval valószínűleg valakire varrták, tehát valahol a világban él egy nő, pont ugyanakkora... paraméterekkel, mint én, mert akkurát, mintha rám szabták volna. Volt nagy öröm.

És akkor az utolsó előtti pillanatban eszembe jutott, hogy az ún. ékszereim közül a színben passzolókat egy viaszos zsinóron szoktam hordani, az meg már hogy nézne ki, ugye, a szép zöld kisfeketéhez.

Erős volt a kísértés, hogy az alábbiak közül válasszak egyet. Minden csecsebecsém közül ezek a legbecsesebbek, gondolom, nyilvánvaló, miért. Amikor a kék-pirosat megkaptam, és ott illegettem magam a tükör előtt, Kisfiam, aki akkor még tényleg kicsi volt, megkérdezte, hogy tetszik-e, én meg mondtam, hogy persze, naná, és akkor nagy komolyan annyit válaszolt, hogy akkor jó, mert ő tervezte. Elolvadtam.

Na mindegy, elképzeltem, milyen pofákat vágna, szóval inkább összeütöttem egy újat. A színei miatt arra a kis maradék nyakkendőselyemre gondoltam, amiből már készült egy medál, hozzá sok különböző üveggyöngy, jó lesz, van itthon annyi ingyombingyom, hogy azokból bőven megoldható. A kásagyöngyök egyike sem igazán ment hozzá, a többi meg olyan semmilyen volt. Maga a medál gyorsan megvolt, de a többi... felfűztem, leszedtem félig, aztán teljesen, és ezt többször. Úgy, hogy valójában nem igazán szeretek kásagyönggyel dolgozni, egyszerűen nem látom rendesen, még a csudás multifokális szemüveggel sem. Szóval tegnap este még gyorsan beszaladtam a gyöngyös boltba a Rákóczi úton egy tasak óarany kásagyöngyért, és ha már ott voltam, beugrott a kosárkába pár pontjószínű nagyobb üveggyöngy, jó sok helyet elfognak a kásagyöngyöktől, meg hát jól is mutatnak. De főleg sok helyet foglalnak. A sötét üveggyöngyök, a medálon lévők is, meg a kis pirosak (azok karneol gyöngyök) az elfekvő készleteimből származnak.

Azt hiszem, azért összességében egészen pofás kis valami lett.