Nincs is jobb július közepén, mint jó vastag, bolyhos takarókat nézegetni.
Sötét, meleg színekkel.
Főleg a kilónyi turkált fonalból, de persze került bele az évek alatt felgyűlt egyéb maradékokból is, bőségesen. A terv az volt, hogy a hideg tavaszi estéken majd ebbe burkolózva fogok a kerti padon üldögélni, horgolni, és újabb fonalakról álmodozni, de végül nagyjából két hete lett kész, csak azóta nem volt időm kitenni. Van itt minden, mint a bucsuba', pamut, gyapjú, meg 120% műszál, különböző vastagságokban, de hát ez egy ilyen műfaj.
Amúgy sajnos pár hónapja véletlenül személyesen is ellátogattam a fonalturkálóba, veszélyes hely, nagyon veszélyes. Erről egyelőre ennyit.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése