Jé, most látom, mióta nem is jártam erre. Nem mintha példa nélkül való volna egy ilyen hosszú szünet errefelé, csak meglepődtem, mert azért minden este volt a kezemben valami fonal, vagy tű, vagy mindkettő, csak éppen semmit nem fejeztem be. Még.
Csak ezt a két kis semmiséget. A kékhez először a gyöngyök voltak meg, még a tavalyi, ballagós nyakék gyöngyeivel együtt vettem. Kezdettől farmeranyagot képzeltem hozzá, de persze majdnem egy évig nem csináltam vele semmit, aztán turkáltam ezt a csíkos felsőt, és sikerült pontjó farmert is vásárolni, ami ritka, és így már nem tűrt halasztást.
A pöttyös meg egy javított változata egy korábbi medálnak, amit amúgy szerettem, de nem sokat hordtam, mert valahogy mindig csálén állt. Az ilyen textilékszereknél kell valami, aminek súlya is van, ezek a kis tűzzománc fityegők meg pillekönnyűek, nem igazán volt tartása az egésznek. Na, hát most már van.
Ebben az esetben a háttérként szolgáló, pár hete turkált pöttyösruha volt az utolsó csepp. Annyira bájos kis ruha, még én is szinte (mármár) bájos vagyok benne, hát igazán megérdemel egy saját ékszert.
A képek egészen tűrhetőek ahhoz képest, hogy milyen setít van napok óta.
Jót tett a kis pöttyösnek az újragondolás.
VálaszTörlésAz első képen először azt hittem, próbababa van, de látom, valódi a hattyúnyak.
Hattyúnyak, ez kedves, köszönöm! :) Érdemes volt annyit játszani a beállítással meg képkivágással... :D Ami a pöttyöst illeti, úgy örültem az első verziónak, és nagy csalódás volt, hogy végül nem igazán mutatott. De ezzel most viszonylag elégedett vagyok. Bár sok szerepem nincs a dologban, mázli, hogy sikerült egy csomó összeillő gyöngyöt összeszedni.
Törlés