Egy gardróbapasztás folytán került hozzám ez a szép, csíkos sál, és különösebb terveim nem is voltak vele, persze azonkívül, hogy hordani fogom. Aztán belekezdtem a tarka takaróba, és volt egy pont, amikor attól tartottam, hogy nem lesz elég az itthoni fonalkészlet (hát persze), és akkor elmentem a fonalturkálóba a Karinthy útra, és vettem pár motring kéket, zöldet és szürkét. A zöldből nem használtam sokat, a kékből és a szürkéből meg semennyit (a kék valahogy nagyon kilógott, szürkéből meg sok kicsi gombóc maradt innen-onnan), és egyszer rájöttem, hogy ezek pont a sál színei (ezeken a képeken nem úgy tűnik, pedig tényleg), hurrá. Először csak egyszínű zöld sapkát terveztem, de hamar kiderült, hogy a fejem messziről egy gigantikus kelbimbónak látszana, szóval inkább visszabontottam. Bordó fonalam viszont nem igazán volt, csak ez a kicsit szúrós, nagyon műszálas, így csak egy csík került bele. Horgoltam ugyan egy bordó virágot, de Anyukám csak annyit mondott rá, hogy inkább ne. Igaza van. (Mindig).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése