Méhviaszos vászon

Az utolsó tekercs folpack körülbelül akkor került ebbe a lakásba, amikor beköltöztünk, vagyis tíz éve. Azt sem mi vettük. Jó sokáig kitartott, és fellélegeztem, amikor végre elfogyott. 

Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet teljesen kiiktatni minden egyszerhasználatos dolgot az életünkből, meg hát van, amit olyan nagyon nem is akarok, például nem tudom, minek kellene történni, hogy visszatérjek a textilzsebkendőre. 

A folpackot viszont ki lehet iktatni. Zárható befőttesüvegek, dobozok, tányérra borított tálka, egyebek. Egyedül akkor éreztem (amúgy nem túl fájó) hiányát, amikor a recept szerint az összegyúrt tésztát folpackba csomagolva kellett a hűtőbe tenni. Sajnos ilyenkor a tányérral betakart keverőtál nem működik. 

Gondoltam, teszek egy próbát a méhviaszos kendőkkel. Volt egy csomagolásmentes boltocska, ahol megfordultam párszor, ott lehetett kapni, de nem vettem, mert már akkor az járt a fejemben, hogy hát csinálok én ilyet magamnak. Aztán gondoltam, kéne legalább egy profi darab, miheztartás végett. És ekkor bezárt a bolt, ami persze nem emiatt szomorú igazán. 

Tavaly nyáron aztán elkészült pár kisebb, meg egy nagyobb, amibe egy kisebb veknit is bele lehet csomagolni. Ez utóbbit Anyukám kapta meg néhány kisebb darabbal, születésnapjára, meg tesztelésre. 

Nincs mit szépíteni, nem szerette. Egyebek mellett az volt a problémája, hogy érezte a viasz illatát a kenyéren. Mondjuk elsőre egy kicsit talán tényleg túl bőkezűen bántam a viasszal...

Nekem viszont bejött. Kiválóan rá lehet simítani egy tálkára, a kígyóuborka vágott felére, és bele lehet csomagolni az összegyúrt tésztát. 

Igazából megcsinálni nem egy nagy cucc, kell hozzá méhviasz, meg (pamut)vászon. Meg egy vasaló, némi sütőpapír, meg valami vastagabb vasalópokróc. Nehéz eltalálni a mennyiséget elsőre, de nem baj, mert ha túl sok viasz került rá, utána a következőket bele lehet hajtogatni az elsőbe és úgy vasalni.

Inkább a tisztítása okozott fejtörést, de a langyos, szappanos víz pont megfelelt eddig, egy konyharuhára terítve meg szépen meg is szárad. Ha nyers tészta volt benne, akkor a tojás miatt némi hőkezelés nem árt, mondjuk én bevágtam a mikróba egy tányéron. Amikor már nagyon viharvertnek tűnik, lehet pótolni a viaszt, de egy kis vasalás is elég lehet. A képen láthatók közül a narancssárga mintás darabokat már egy éve használom (igen, abból a szép, turkált paplanhuzatból van, amiből szoknyát meg nadrágot is varrtam).

Nyilván sosem lesz olyan szép egyenletes, mint a neten kapható, és még az is lehet, hogy például zacskót veszek is egyszer, de az otthoni verzió is működik. 

(Egyébként a kosarat is én csináltam, már nem emlékszem, mikor. Van vagy húsz éve, vagy több).